SZELEK SZÁRNYÁN AZ ADRIÁN

77 (SEVENTY-SEVEN) - VITORLÁVAL TROGIR ÉS ZADAR KÖZÖTT

A történet a tavaszi vitorlázásról Zsoltitól indult. Az előző években már a Balatonnak bemutatkoztunk és viszont.

Zadar

Az elmúlt őszön Siófokról indultunk körútra Dixie 35-össel. Zsoltinak már akkor megvolt a balatoni hajóvezető vizsgája, amit a győri hajózási tanszék szervezésében tett le.

A mostani tengeri vitorlázó csapatnak egy része már ott volt, tehát részben már nem voltunk ismeretlenek egymásnak. A Balatonon vitorlázni nagyon jó, eszméletlenül jó és alig jelent problémát, ha szép az idő és a szél is kellemes. Természetesen tud ez csendes és félelmetes is lenni.

Egyre többször beszélgettünk arról, hogy vajon egy kicsit nagyobb hajóval, nagyobb vízen milyen lehet a vitorlás nyár. Mindenki volt már a horvát tengerparton több alkalommal és ott megcsodáltuk a nagyobb vitorlásokat, néha kicsit közelebbről is, de alapvető ismereteink nem voltak, tehát be kellett szerezni őket.

Mayer Rudi jutott először olyan helyzetbe, hogy az idegenforgalmi nagy kiállításon megismerkedett egy charter cég adriai ajánlatával, amit érdemesnek tartott arra, hogy beszámoljon róla a csapatunknak. A gyors telefon megbeszélést személyes találkozások is követték és kialakult a közös vélemény a részvételről. Különösen kedvező volt, hogy egybe lehetett kötni a kishajó kapitányi (skipper) vizsgával, amit a Zadari kikötő kapitányságon az utolsó nap lehetett letenni, 15.000,- Ft vizsgadíj ellenében. Az így megszerzett Skipper igazolvánnyal már lehet egyénileg vitorlás hajót vezetni az Adrián.

Még vonzóbbá vált az utunk célja, egy nagyszerű hét az Adrián, csak a víz és az ég határán, szabadon , kicsit távol a civilizáció harsányságától,ez egyöntetűvé tette a részvételt.

Számomra mindennél többet jelentett, hogy 65. születésnapomra kaptam az utat a családomtól. Ezért különlegesen örültem, hogy megvalósul egy régi vágyam, vitorlázás a tengeren, aminek különleges bájt adott az, hogy a fiam volt az egyik skipper kandidátus. Innen zöldé vált az út az előkészületekre. Ott álltunk egy ismeretlen kaland előtt, száz kérdés és vágy vetődött fel, főleg ami a tengeri élményeket illeti. Az indulás időpontja volt a legbiztosabb, hiszen az a hajó lefoglalásával egyértelművé vált, június 15-i behajózás.

Innen kezdve már mindenki számára valóság lett az, hogy tengeri vitorlázók leszünk. Izgatottan figyeltük a hosszú távú meteorológiai prognózis, ami sikereket jósolt a június harmadik hetére, mind a napfényt, mind a szelet illetően.

Megtudtuk azt is, hogy milyen hajó lesz az otthonunk egy hétig és azt, hogy a skipper (kapitány) vérprofi fiatal hajós tiszt lesz és már a neve is ismertté vált előttünk Szőllősi Zoltán, 40 éves tengerész személyében aki már több világtengert is megjárt és most a teherhajózás helyett a sportosabb hajóosztályt választotta kereső foglalkozásának.

Alea iacta est (a kocka el van vetve) mondja a latin, és innen kezdve elindult mindenki számára a komolyabb készülődés.

Az útiterv megismerése rendkívül fontos volt, tekintettel a hazulról való indulás és az érkezés közti mintegy 700 km megtervezése miatt. A szűkebb csapatunk győri és budapesti tagjai úgy határoztak, hogy a Balatonról való indulással már 100 km-t megspórolunk így egy, kicsit később tudunk kelni. Ez jó gondolat volt, mert így már indulás előtt egy ünnepi flecken sütést lehetett betervezni tréningképpen.

A legnagyobb várokozás a tengeri vitorlázást övezte, mint fő attrakciót, de a tengeri horgászat is megfogta a fantáziánkat. A „nagy hal” elképzelése a horgász felszerelés kiválasztását is befolyásolta. Nem nagyon volt az ismerősök között tapasztalata senkinek, és ezért a könyvtárakat végig bújtuk ismeretanyagokért. Ezek a könyvek a 20 cm-es haltól a több méteresig mindent leírtak, de gyakorlati használati tanácsot alig adtak. Maradt a fantázia és a barátoktól kapott horgászbot és a vásárolt, meg a barkácsolt készségek serege. Összejött egy kis táskányi fontos anyag a horgoktól a zsinórra rögzíthető ólmokon át, a kagylóillatú csalin keresztül a szabad tűzi halsütő rostig, számtalan izgalmas horgászcucc. Jó esetben ki lehetett volna fogni vele a fél Adriát. Az egyik horgászbotot adó kolléga, látva a készülődést, azonnal kijelentette, hogy amit fogunk nyersen megeszi. Mivel nagy gyakorlatú horgász volt,a kétséget bennünk is csendesen elültette, de már meghátrálni nem akartunk, meg szép is volt a felszerelés és bizalomkeltő. A felszerelésünkhöz hozzátartozott a napi göncön kívül a vízhatlan ruha a búvárszemüveg, a pipa, számos aprósággal, mint a konzervnyitó, a multifunkciós bicskával, a zseblámpa, a mobil telefon és ki tudja még mi minden. Olyan sok dolog összejött, hogy ha a sporttáskát függőlegesen állítottuk, akkor derékig ért. El nem bírtuk képzelni, hogy hol fér el ez a sok batyu a vitorláson. Pedig bőven elfért, ami a behajózáskor ki is derült.

Trogir

Az útra való felkészülés a nagy átgondolások ideje volt mindenki számára a szükséges és a kell dolgok elég nehezen voltak szétválogathatók. Ez a visszaemlékezés kicsit döcögős, és a vitorlás kalandjainkat az azóta eltelt idő távlatából megidézni nem kevés írói bátorság kell, de megpróbálom a hangulatát leírni a kezdetektől a visszaérkezéssel bezárólag. Mint a zeneiskolában a kezdő hegedűsök, olyan cincogva kezdem az írást, és mindig eszembe jut valami, amire visszaemlékezem, és előre tolódik, helyet követel, be kell szúrni az írás folyamatába, bár néha jobb lenne más helyen említeni. Ekképpen igéző dallamot kellene zengeni a vitorlás történetünkkel a vízi kalandot keresők táborának fülébe, hogy vállalják bátran ezt a kötetlen szabadságot az Adrián, ahol ilyenkor az ég és a tenger kéksége összeér.

Az emlékeimet az idő kicsit megszűri, szépíti, és csendesen rostálja, de szeretném, ha meghozná az olvasó kedvét egy hasonló kiránduláshoz. Annyit az út lefixálásánál megtudtunk, hogy lényegében félpanziós, lesz és a hajóellátmány tételszerű felsorolását megkaptuk, ezen kívül megtudtuk, hogy a hajón hűtőszekrény is lesz. Ez nagyon fontos volt, tekintettel arra, hogy naponta egy étkezést saját magunknak kellett betervezni, elintézni. Mint később kiderült, azért ez egy csöppet lazább volt, amibe idővel jól belerázódtunk.

 
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14

HAJÓBÉRLÉSI ABC

1. Kiválasztják a hajózási területet, mely helyen hajóznának legszívesebben (kikötő). Hányad magukkal szeretnének kikapcso­lódni, melyik időpontban és milyen típusú hajót szeretnének bérelni az Adrián.

2. Ajánlatot kérnek tőlünk a fenti szem­pontok alapján.

3. On-line rendszerünkkel azonnal ellen­őrizzük a bérelhető hajókat, ajánlatot kül­dünk írásban vagy telefonon, melyben a megadott szempontoknak megfelelő, lefog­lalható hajók, illetve alternatív lehetőségek találhatók.

4. A rendelkezésre álló hajók közül kivá­lasztják a megfelelőt.

5. 7 napos opciót (előfoglalási jogot) ké­rünk a hajóra, valamint megküldjük a hajóbérleti szerződést aláírásra.

6. Az opció érvényességi idején belül alá­írva visszajuttatják a szerződést és befize­tik, vagy átutalják a foglalási díjat, 30 - 50%-át a teljes bérleti díjnak.

7. Lefoglaljuk a hajót.

8. Átadjuk, a hajóval, a kikötővel és a hajózási körzettel kapcsolatos tudnivalókat tartalmazó dokumentációt.

9. A megadott határidőre befizetik, átutal­ják a bérleti díj hátralévő részét és rendel­kezésre bocsátják a szükséges adatokat az utaslista (crewlist) kiállításához.

10. Utazás és hajóátvétel előtt eljuttatjuk a Boardpass-t, azaz a hajóra lépési enge­délyt is, amennyiben a hajótulajdonosnak szükséges.

11. A bérleti idő kezdetére Ön leutazik a kikötőbe, lista szerint átveszi a hajót a bá­zisvezetőtől. Leellenőrizendő a hajó állapo­ta, megbízhatósága.

12. Kifizetik a letétet, illetve letétbiztosí­tást, valamint a helyben fizetendő megren­delt extrákat.

13. A hajózás ideje alatt remekül érzik magukat. (Ez a legfontosabb lépés!)

14. A megadott határidőre visszaérkez­nek a kikötőbe, ahol leellenőrzik és átveszik a hajót, ugyanúgy, mint ahogy azt indulás­kor tették. A bázisvezető visszafizeti a leté­tet.
Ön már a következő nyaralás tervein gon­dolkodhat!